2010. július 3., szombat

Ismét itt






Megint eltelt sok idő,amióta nem írtam. Folyamatosan dolgozunk, rohanunk a Lauráért, utána meg itthon a szokásos.
Laura azóta nem beteg, amióta nem jár bölcsibe. Pedig már vérvételen is voltam vele allergológián. Eddig annyit tudunk, hogy tejre, tojásra, és háziporra nem allergiás. Most 5 hét szünet van a bölcsiben elég nehéz megoldani, hogy melyik nap ki vigyázzon rá,de szerencsére a két nagymama mindig ráér. Jövő héten a párom, utána meg én leszek szabin. Együtt nem sikerül elmenni szabadságra, meg sajnos nyaralni sem.
Laura rengeteget fejlődött, egyedül öltözködik, fürdik, és hihetetlen akaratos, és ami még szuper, hogy sikerült hiszti nélkül leszoktatni a cumiról. Láttuk a Life network csatornán a szuperdadust, ahol úgy szoktatták le a gyerekeket a cumiról,hogy azt mondták nekik, hogy a cumitündér elviszi éjjel a cumit, amit beletesznek egy kis zsákba felteszik pl. a fa ágára, és reggel mikor belenéznek ajándék van helyette.Nálunk bevált, egyszer nem sírt, igaz közben kérdezgette, de soha nme sírt miatta.A lányok is jól vannak, az anyjuk a szokásos formáját hozza, nem részletezem, mert nem lenne időm leírni mindent.
Viszont a legfontosabb,amit történt velünk, hogy hétfőn voltunk Bécsben az Egészségügyi Minisztériumban, megkaptam a honosítást. Ez azt jelenti,hogy vállalhatok munkát egész Ausztriában. Kedden beszéltem egy volt főiskolai osztálytársammal, aki szintén kint dolgozik Ausztriában nem olyan rég óta, és említette, hogy van egy soproni cég, aki Ausztriába közvetít diplomás ápolókat.(Csendben megjegyzem, ott kint aki diplomás ápoló annak nem főiskolája van, hanem egy sima OKJ ápolói képzettsége)
Felhívtam ezt a céget, aznap el is mentünk Sopronba, és hétfőre lefixáltunk egy időpontot Unterpremstattenben lévő idősek otthonába, ahova diplomás ápolókat keresnek, bruttó 2100 Eurós fizetéssel. Nem kell sokat számolgatni, hogy az több mint 500.000 forint. Ja és júniusban és novemberben dupla fizetés van, kéthavonta jár a családi pótlék, aminek az összege úgy növekszik, ahogy a gyerek életkora nő. Egyetlen gond van, hogy 120 kilométerre van tőlünk, 3 napot kell dolgozni és 2 nap szabadnap jár. 2 lehetőségünk van:vagy ingázom, ami nem olcsó dolog, a benzin miatt, vagy kiköltözünk. Attól félek a legjobban, hogy a Laura hogyan fogja megszokni az új helyet, nem tud németül(bár mindenki azt mondja, hogy ne aggódjak, nagyon hamar megtanulja a nyelvet). A munkahely napi 3x étkezést ingyen biztosítja, van egy lakás aminek a havi díja 300 euró, de 70 négyzetméteres, és a család is ott lakhat.
Szóval itt tartunk, hétfő után többet tudok, remélem sikerül
Most megpróbálok elolvasni egy két blogot, mert a Laura alszik, de ha felébred utána megyünk a sógornőmékhez grillezni.

2010. március 30., kedd

Arcüreggyulladás

Rekordidő,amióta nem jelentkeztünk. Sajnos semmi jó nem történt a mandulaműtét óta. Amióta kijöttünk a kórházból folyamatosan náthás a Laura, 2 hetente kötőhártya gyulladása van. Szegénykémnek majdnem 3 hónapig szívtuk minden nap az orrát orrszívóval.Mert hiába tanulta meg kifújni, annyira sűrű volt a váladék, hogy a végén már az orrszívó sem szívta le neki. Múlt héten aztán csütörtökön elvittem arcüreg röntgenre, ahol leírták,hogy a bal arcüreg egészében fedett, vagyis gennyes. Szerdán éjjel arra ébredtünk, hogy a Laura hányik. Mondanom sem kell nem egyszer sikerült telehányni az ágyat. Éjjel fél 3-kor be kellett indítanom a mosógépet. Reggel indulás kocsival Szombathelyre a kórházba röntgenre. Persze a kocsiban is sikerült 3x hányni. Pechemre az összes harisnyája ki volt mosva, kivétel ami rajta volt, zoknit elfelejtettem idegességemben és fáradtságomban elpakolni, úgyhogy mikor beértem vele a kórházba, felmentünk az osztályra ahol dolgozom, és le kellett vennem róla a harisnyát, és mezítláb volt a cipőben. Röntgen után mehettem a piacra harisnyát venni. Sikeresen el is késtem, de szerencsére nem szóltak a munkahelyemen. Egész délelőtt hányt, és a végén megkértük a gyerekorvost, hogy menjen el anyukámhoz, és nézze meg a Laurát. Szerencsére nem volt semmi baj, nem volt kiszáradva, de írt fel Daedalonetta kupot. Utána elvittem a fülészetre. Szegénykémet nagyon sajnáltam, de muszály volt. Először vattát tett az orrába, amit előtte valamilyen folyadékba mártott, ami összehúzza a nyálkahártyát, és könnyebben le tudja szívni az orrát. Sok váladék nem jött belőle. Utána kézzel megtapintotta az orrmandula helyét a száján keresztül(majdnem elsírtam magam úgy sajnáltam szegényt olyan fájdalmasan sírt). Szerencsére ott sem volt semmi gond. Aztán írt fel megint antibiotikumot.(előtte 1 héttel hagytuk abba egy másik antibiotikumot, plusz antibiotikumos orrcseppet), meg Neomycines orrcseppet, és úgy beszéltük meg hogy 2 naponta viszem orrszívásra.Szerencsére hazafele nem hányt(használt a kúp).Otthon aztán úgy nekiállt tüsszögni, hogy csak úgy jött az a sok gennyes sűrű váladék. Másnap már jobban volt, csütörtök éjjel én hánytam a változatosság kedvéért(gondolom valamilyen vírusfertőzés volt), reggel levittem a mamáékhoz, és mentem haza,mert nagyon rosszul voltam. Délután így kellett vezetnem, hát nem volt felemelő érzés. Megint jött az orrába az a szörnyű vatta, ennek a végén azért még gennyes volt, de semmit nem tudott az orvos leszívni. Most pár napja nem náthás a Laura, közben a gyerekorvosunk írt fel Broncho Waxom port immun erősítőnek, remélem használ, mert ami pénzt elköltöttünk a gyógyszertárban az utolsó pár hétben(kb. 15 ezer forint) az már durva.
Nagyon boldog nyuszit kívánunk minden kis barátunknak, és igyekszünk beleolvasni a blogokba, de én már 6 órában dolgozom, reggel 5-kor kelek, elviszem a Laurát a bölcsibe, utána rohanok a buszra, be a kórházba, ott napi 30 beteg van a rendelésen, infúziókat kötök be, vénás injekciókat adok be,valamelyik nap összeszámoltuk a kolleganőmmel, 2 hét alatt majdnem 100 infúziót kötöttünk be, és ráadásul 2 hetente vasárnap reggel 6-tól este 6-ig dolgozom az osztályon. Utána rohanok a buszra, irány a bölcsi, aztán hazajövünk, és így tovább, de azt hiszem senkinek nem kell bemutatnom. De ha minden jól megy csütörtökön megyek ki Ausztriába egy idősek otthonába, ahova leadtam az önéletrajzomat, mint diplomás ápoló. Csak egy kis tény:kint az ápolók 1700 eurót keresnek(450 ezer forint) szemben az itthoni 80 ezer forinttal. Ha nem sikerül sz sem baj, keresek tovább. Kicsit macerás lenne a bejárás, mert ez ahova leadtam az önéletrajzomat az 150 kilométerre van tőlünk, de minden megoldható.
Sok puszi mindenkinek!!!

2010. január 10., vasárnap

Műtét

A hetünk nem indult jól. Hétfőn reggel indultunk vérvételre, de a Vanit is vittük magunkkal,mert neki meg kiütések jöttek a begyógyult sebére(nyáron amikor nyaraltunk volt az a fertőzéses sebe). Szóval Vasárnap a Vani itt aludt. Reggel korán indultunk, és senki nem volt amikor odaértünk, csak az asszisztensnő. Ismertem, és nem is kellett csak fél órát várni az orvosra. Egy nagyon tapasztalt főorvos volt, aki 30 éve foglalkozik daganatos és leukémiás kisgyerekekkel. Szóval bíztam benne,hogy hamar megleszünk.. Tévedtem. Szegény Laurát lefektettük, és a lábát fogtam le a az asszisztensnő a kezét, jobban mondva leszorította,mert a kicsik kezét nem gumival szorítják le. A kézfején nem talált semmit, a könyökhajlatban keresett. Megbökte egy vékony kis szárnyastűvel és keresgélt, csak forgatta a tűt a gyerek kezében, kijjebb húzta, teljesen betolta, de nem ment, a gyerek meg üvöltött, és nekem meg potyogtak a könnyeim. Aztán sikerült. Azt a megkönnyebbülést, mindenki részéről. Szegény doki kért elnézést, de hát nem tehet róla, csak sajnáltam szegény Laurát. Kifele a Laura már integetett nekik. Utána mentünk a bőrgyógyászatra a Vanival. Megtaláltuk azt a doktornőt,aki nyáron nézte, de megbeszélés volt az orvosoknak így várni kellett. Én nekem mennem kellett dolgozni, így magukra hagytam őket. Sokat kellett várniuk, és mivel nem volt rendelés, és beteg is alig volt a munkatársam mondta,hogy nyugodtan menjek haza.Kiderült a Vaninak övsömöre van. Kapott Zovirax folyadékot, hűtőpasztát. Gondoltam miért ne, ilyen alkalom úgyse lesz sok. Másnap az altatóorvoshoz kellett mennünk, a mamáék hozták le a Laurát, mivel nem mehet közösségbe a héten minden nap a mamánál volt. A rendelés ugyanabban a rendelőben volt,mint a vérvétel. Szegénykém mikor bementünk, annyit mondott,nem vérvétel. A végén mikor bele akart nézni a torkába a Laura szépen kinyitotta és mondta Á. A hét hamar eltelt, az én gyomrom úgy lett egyre kisebb. Szerencsére csütörtökön nem aludt a mamánál, így hamar kidőlt,viszont nem vacsorázott, így maradt a kakaó. Viszont hajnali fél 5 után nem ihatott semmit,sőt éjjel már csak teát, vizet,vagy szörpöt. Nem is volt semmi gond, 3/4 7-kor elindultunk, persze szakadt a hó egész éjjel,meg reggel is,de sikeresen odaértünk, negyed 8-kor a fülészetre Jött az orvos,aki operálta, és annyit mondott,hogy lesz egy bonyolult fülműtét a központi műtőben, és mivel egy altatóorvos van, lehet,hogy csak délután kerül ránk a sor. Na gondoltam rosszul kezdődik... Megnézte az orvos, és mehettünk is a gyerekambulanciára. Ott is hamar végeztünk megvizsgálta a doktornő, átöltöztettük pizsamába, és mentünk fel a szobánkba. Aztán csak vártunk és nem történt semmi. A Laura egyre nehezebben bírta, és már mondogatta,hogy szomjas vagyok. Délben aztán jött a nővér,hogy be kell kötni az infúziót. Ráadásul nem mehettem be a kezelőbe hozzá. Szegénykém csak azt kiabálta,anya segíts:-(((( Szerencsére hamar bekötötték neki a branült. Délután 1-kor jött a nővér,hogy megadja a műtét előtti praemedikációt. Ezt a gyógyszert végbélbe kapta. Szegénykém teljesen kivolt. Szerencsére utána nem kellett sokáig várni. Én vittem a műtő ajtajáig. Mikor bevitték, és én csak zokogtam apával együtt. Óráknak tűntek a percek. 20 perc alatt megvolt a műtét, és mikor kihozták a műtőből, nagyon rekedt volt a tubus miatt. Átvittek minket a megőrzőbe. Aztán jött a neheze. Szegénykém csak sírt, és sírt, közben hányt 2x, véres alvadékot. Közben mellette ültem, ő meg csak szorította a nyakamat. Egy idő után azt mondta a nővér,hogy nyugodtan feküdjek fel mellé az ágyba. Utána azért jobb volt, de megint hányt. 4 órát kellett a megörzőben lenni. A műtét után 2 órával már lehetett inni, és mi meg is próbáltuk.. 5 perc múlva hányt. Később megint ittunk, megint hányt. Aztán nem erőltettük az ivást, de mikor indultunk vissza a szobánkba megint hányt, így megint kapott infúziót. Aztán mikor visszamentünk a szobába megint hányás volt. Szegénykém, annyi véres nyálat nyelt,hogy zavarta a gyomrát. Aztán éjjel nem volt semmi gond, hajnali 3-kor folyt le az utolsó infúzió. Este 7-kor elaludt, és 9-kor sírva ébredt, és mondta hogy fáj a füle, és rögtön kapott Cataflam cseppet. Aztán 10 órakor visszaaludt. Éjjel csak akkor ébredt fel,mikor kicseréltük az infúziót. Ő úgy mondta, INFÍZIÓT. Reggel 6-kor ébredt fel édesem és semmi gond nem volt. Ivott szépen és nem hányt. Kimentünk pisilni, amúgy pénteken egész nap volt rajta pelenka, de mindig szólt. Jött a reggeli, szegényem már nagyon éhes volt,hiszen csütörtök ebéd óta nem evett. Lényeg,hogy nem hányt. 10-kor jött az orvos,aki műtötte megnézte, és mindent rendbe talált, és kivették a branült is a kezéből. Nemsokára megkaptuk a zárójelentést és 11-kor mehettünk haza. A cumit a kórházban nem kereste, de itthon viszont igen. A doktor azt mondta,hogy ha nagyon nem marad meg megkaphatja, viszont cumisüveg nincs. Mindenkinek köszönjük az aggódást jól esett. Szerencsére túl vagyunk rajta.

2010. január 2., szombat

Karácsony

APÁNAK NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT KÍVÁNUNK!!!!


Először is köszönjük mindekinek a karácsonyi és újévi jókívánságokat. Nagyon sok programunk volt az ünnepekben,ezért nem is volt időm írni. Szépen,békésen és nagyon jókedvűen telt a karácsony. 24-én délelőtt eljöttek a lányok, és mentek a mamához,amíg mi takarítuttunk meg főztünk. Délután szépen elhozam őket, meg az (mamáékat:-)) Nagy volt az öröm,mikor meglátták az ajándékokat a gyerekek.Mivel a Vani szeptemberben iskolába megy játékos iskolai felkészítő füzetet, a Luca  helyesírásgyakorló füzetet kapott,meg ruhákat kaptak. A Laura kapott egy felfújható Micimackós ugrálót,színesceruzát,mesekönyvet.  Persze a Laura mivel nem aludt a mamánál(és reggel  6-kor ébredt és azt mondta,hogy várom Jézuskát:-)))) igen hamar nyűgös volt. Mire elmentek a mamáék és a lányok, teljesen nem lehetett vele bírni. Nem maradt más, letettem aludni 5-kor. 6-kor nagyon rosszul ébredt, igen sírt, de visszaaludt. 9-kor semmi gond nem volt és vígan játszott éjfélig. Másnap anyukámhoz mentünk ebédre, ott is szép ajándékokat kapott.Utána elmentünk a papámékhoz. Ott volt ám csak a nagy öröm, kapott egy ugrálóslabdát a keritől, meg mesekönyveket(ami nemigazán érdekli még mindig), és egy fa kirakós játékot. Utána mentünk a nagybátyámékhoz, ahol egy játékkonyhát kapott. Nagyon jó játék,csak ő neki nagyobb öröm szétburítani (azért főz is közben). 26-án az anyósomékhoz mentünk ebédre, de ott voltak a sógornőmék is. Délután elhoztuk a lányokat, és mentük át a sógoromékhoz. Este ott aludtak a lányok, majdnem 10 óra volt mire ágyba kerültünk. 28-án dolgoztam.(én egyedül az osztályról,mivel rendelés az volt) Aznap hozni kellett vissza a fülészetre a Laurát kontrollra.Majdnem 1 órát vártunk a dokira beteg krehácsoló emberek között. Szerencsére nem kellett felszúrni a fülét,de a savó még ott van,de majd csak a műtét alatt szúrják fel. (Jövő hét hétfőn megyünk vérvételre(az lesz egy mutatvány), utána kedden meg altatóorvoshoz. ) Aztán együtt mentünk haza(szerencsére nem kellett buszoznom). Mire hazaértünk 3 óra volt, lassan kezdtem készülődni,mert délután mentem vissza Szombathelyre osztályvacsorára. 4-kor el is indultam, jó éhesen(nem volt időm enni egyész nap), felvettem az egyik munkatársnőmet, és mentünk is az étterembe. A hangulat jó volt,még egy kicsit táncoltunk is:-)) Laura nagyon jól elvolt apával, csodák csodájára nélkülem is elaludt. 10 órakor haza is értem, és békésen aludtak. A szilveszter is jól telt a barátnőméknél voltunk. Nagyon jó hírekkel vártak minket:-))) A barátnőm babát vár(ő volt akit írtam tavaly,hogy elment a baba, most már a 15. hétben van és minden rendben van:-))). Nem maradtunk olyan sokáig 10 óra után már itthon voltunk, és mindenki szépen elaludt, csak én nem. Egész éjjel nem tudtam aludni, így tévét néztem egész éjjel, és 5 órakor tudtam elaludni miután feltettük a kocsonyát, de fél 8-kor fel kellett kelnem mert a Laura nem hagyott békén. Délelőtt levittem a Laurát a mamához,amíg kimertük a kocsonyát meg mindent megcsináltunk. Este nem volt gond az alvással:-P





Szóval nem unatkoztunk az ünnepek alatt.Hétfőtől dolgozom aztán pénteken jön a műtét. Beszéltem azzal  a nővérrel aki a megörző szobában. Hát nem lesz egyzerű. Azt mondta,hogy az első fél óra lesz kemény, nyugtalan lesz, fájni fog a füle, zavarni fogja az infúzió, sírni fog, de utána már semmi vész.3-4 órát kell  a megőrzőben lenni,utána átmegyünk a szobánkba. Másnap reggel pedig mehetünk haza,ha nem lesz semmi gond.