Műtét

A hetünk nem indult jól. Hétfőn reggel indultunk vérvételre, de a Vanit is vittük magunkkal,mert neki meg kiütések jöttek a begyógyult sebére(nyáron amikor nyaraltunk volt az a fertőzéses sebe). Szóval Vasárnap a Vani itt aludt. Reggel korán indultunk, és senki nem volt amikor odaértünk, csak az asszisztensnő. Ismertem, és nem is kellett csak fél órát várni az orvosra. Egy nagyon tapasztalt főorvos volt, aki 30 éve foglalkozik daganatos és leukémiás kisgyerekekkel. Szóval bíztam benne,hogy hamar megleszünk.. Tévedtem. Szegény Laurát lefektettük, és a lábát fogtam le a az asszisztensnő a kezét, jobban mondva leszorította,mert a kicsik kezét nem gumival szorítják le. A kézfején nem talált semmit, a könyökhajlatban keresett. Megbökte egy vékony kis szárnyastűvel és keresgélt, csak forgatta a tűt a gyerek kezében, kijjebb húzta, teljesen betolta, de nem ment, a gyerek meg üvöltött, és nekem meg potyogtak a könnyeim. Aztán sikerült. Azt a megkönnyebbülést, mindenki részéről. Szegény doki kért elnézést, de hát nem tehet róla, csak sajnáltam szegény Laurát. Kifele a Laura már integetett nekik. Utána mentünk a bőrgyógyászatra a Vanival. Megtaláltuk azt a doktornőt,aki nyáron nézte, de megbeszélés volt az orvosoknak így várni kellett. Én nekem mennem kellett dolgozni, így magukra hagytam őket. Sokat kellett várniuk, és mivel nem volt rendelés, és beteg is alig volt a munkatársam mondta,hogy nyugodtan menjek haza.Kiderült a Vaninak övsömöre van. Kapott Zovirax folyadékot, hűtőpasztát. Gondoltam miért ne, ilyen alkalom úgyse lesz sok. Másnap az altatóorvoshoz kellett mennünk, a mamáék hozták le a Laurát, mivel nem mehet közösségbe a héten minden nap a mamánál volt. A rendelés ugyanabban a rendelőben volt,mint a vérvétel. Szegénykém mikor bementünk, annyit mondott,nem vérvétel. A végén mikor bele akart nézni a torkába a Laura szépen kinyitotta és mondta Á. A hét hamar eltelt, az én gyomrom úgy lett egyre kisebb. Szerencsére csütörtökön nem aludt a mamánál, így hamar kidőlt,viszont nem vacsorázott, így maradt a kakaó. Viszont hajnali fél 5 után nem ihatott semmit,sőt éjjel már csak teát, vizet,vagy szörpöt. Nem is volt semmi gond, 3/4 7-kor elindultunk, persze szakadt a hó egész éjjel,meg reggel is,de sikeresen odaértünk, negyed 8-kor a fülészetre Jött az orvos,aki operálta, és annyit mondott,hogy lesz egy bonyolult fülműtét a központi műtőben, és mivel egy altatóorvos van, lehet,hogy csak délután kerül ránk a sor. Na gondoltam rosszul kezdődik... Megnézte az orvos, és mehettünk is a gyerekambulanciára. Ott is hamar végeztünk megvizsgálta a doktornő, átöltöztettük pizsamába, és mentünk fel a szobánkba. Aztán csak vártunk és nem történt semmi. A Laura egyre nehezebben bírta, és már mondogatta,hogy szomjas vagyok. Délben aztán jött a nővér,hogy be kell kötni az infúziót. Ráadásul nem mehettem be a kezelőbe hozzá. Szegénykém csak azt kiabálta,anya segíts:-(((( Szerencsére hamar bekötötték neki a branült. Délután 1-kor jött a nővér,hogy megadja a műtét előtti praemedikációt. Ezt a gyógyszert végbélbe kapta. Szegénykém teljesen kivolt. Szerencsére utána nem kellett sokáig várni. Én vittem a műtő ajtajáig. Mikor bevitték, és én csak zokogtam apával együtt. Óráknak tűntek a percek. 20 perc alatt megvolt a műtét, és mikor kihozták a műtőből, nagyon rekedt volt a tubus miatt. Átvittek minket a megőrzőbe. Aztán jött a neheze. Szegénykém csak sírt, és sírt, közben hányt 2x, véres alvadékot. Közben mellette ültem, ő meg csak szorította a nyakamat. Egy idő után azt mondta a nővér,hogy nyugodtan feküdjek fel mellé az ágyba. Utána azért jobb volt, de megint hányt. 4 órát kellett a megörzőben lenni. A műtét után 2 órával már lehetett inni, és mi meg is próbáltuk.. 5 perc múlva hányt. Később megint ittunk, megint hányt. Aztán nem erőltettük az ivást, de mikor indultunk vissza a szobánkba megint hányt, így megint kapott infúziót. Aztán mikor visszamentünk a szobába megint hányás volt. Szegénykém, annyi véres nyálat nyelt,hogy zavarta a gyomrát. Aztán éjjel nem volt semmi gond, hajnali 3-kor folyt le az utolsó infúzió. Este 7-kor elaludt, és 9-kor sírva ébredt, és mondta hogy fáj a füle, és rögtön kapott Cataflam cseppet. Aztán 10 órakor visszaaludt. Éjjel csak akkor ébredt fel,mikor kicseréltük az infúziót. Ő úgy mondta, INFÍZIÓT. Reggel 6-kor ébredt fel édesem és semmi gond nem volt. Ivott szépen és nem hányt. Kimentünk pisilni, amúgy pénteken egész nap volt rajta pelenka, de mindig szólt. Jött a reggeli, szegényem már nagyon éhes volt,hiszen csütörtök ebéd óta nem evett. Lényeg,hogy nem hányt. 10-kor jött az orvos,aki műtötte megnézte, és mindent rendbe talált, és kivették a branült is a kezéből. Nemsokára megkaptuk a zárójelentést és 11-kor mehettünk haza. A cumit a kórházban nem kereste, de itthon viszont igen. A doktor azt mondta,hogy ha nagyon nem marad meg megkaphatja, viszont cumisüveg nincs. Mindenkinek köszönjük az aggódást jól esett. Szerencsére túl vagyunk rajta.