Amikor kiderült,hogy terhes vagyok (2007 január 25-én), én úgy gondoltam,hogy a terhesség nem betegség, mellette simán lehet dolgozni. Aztán jött a folyamatos hányás,és befektettek a terhespatológiára,mert kiszáradtam. Utána én vissza akartam menni dolgozni,akkor meg az orvosom nem engedett. Végülis igaza volt. Én korházban dolgozom osztályon. Bármilyen fertőzést összeszedhetek, arról nem is beszélve,hogy ha vért veszek, vagy infúziót kötök be simán megszúrhatom magam,és összeszedhetek HIV fertőzést, Hepatitist, és még sorolhatnám hogy miket. Így otthon maradtam. Az elején nagyon rossz volt, egyedül voltam a párom rengeteget dolgozott,barátnőm nem volt. Aztán egy két kismamával megismerkedtem, és csináltunk közös programokat. Mikor Laura megszületett, csak úgy repültek a hetek, hónapok, és most itt vagyunk. Laura 2 éves bölcsibe jár, én meg ma kezdtem majdnem 3 év kihagyás után. Nagyon furcsa volt. Persze Laura nagyon sírt mikor ott hagytam(1 hét kihagyás után nem csodálom), de muszály volt sietnem,mert 7 órakor indult a buszom,ráadásul mi voltunk az elsők.
Aztán mikor beértem a kórházba és mentem az ölzötőhöz,rájöttem,hogy nincs meg a kulcsom:-P Na gondoltam fenn az osztályon átöltözöm. Persze pont ma nem volt a főnővér(babát vár:-))) Gyorsan átmentem a munkaügyre, ahonnan visszairányítottak az osztályra mert nem vittem le az alkalmassági papíromat:-P
Na mindegy szóval vissza az osztály aztán megint a munkaügy,onnan tűzvédelmi oktatás, megint munkaügy,egy vagon papírt aláírtam, aztán még az informatikai csoport, és mehettem dolgozni. Gondoltam gyorsan megeszem a reggelimet,és megyek az ambulanciára,mert engem oda vettek vissza. Ahogy én elgondoltam. Jött a doktornő,hogy le kellene venni egy vért, de ez nem volt olyan egyszerű dolog,mert gyógyszerkisérletben résztvevő beteg, így le kellett centrifugálni a vért, utána kikenni a kenetet. Szóval a reggeliből nem lett semmi, egy ideig. Mikor mindennel végeztem lementem az ambulanciára, Betegek folyamatosan jöttek, nekem ez a munkakör, de tetszik. Adminisztráció dögivel, szerencsétlen betegre alig jut idő. Hihetlen, de eláraszt minket a sok papír. :-P
Ráadásul a főorvosnő közölte,hogy holnap továbbképzés 2 órakor, úgyhogy délután 5 előtt nem érek haza. Még szerencse,hogy mama el tud menni a bölcsibe. Ja és szombaton is dolgozom, az azt jelenti,hogy reggel fél 5-kor indul a buszom,és este 7-kor érek haza.
Na szóval a mai nap hamar elment, a holnapi húzósabb lesz, de nem baj, nagyon jól éreztem magamat, időm se volt szomorkodni,hogy mi lehet az én tündérkémmel. Szerencsére elértem a korábbi buszt, de el kellett egy csomó mindent intéznem. Mire hazértem,mehettem és érte. Annyira megörült nekem drágaságom. A délután hamar eltelt, este fürdés, vacsora, 8-kor ki is dőlt.
Remélem nemsokára tudunk jönni írni. Sok puszi mindenkinek
Hát jó régen (születésnapod után) voltunk már felétek; de nem jelenti azt,hogy nem gondoltunk rátok csak a körülmények...A mi naplóinkban is csak most sikerült nagyjából pótolni,habár sok minden feledésbe került.
VálaszTörlésÉs visszaolvastunk ám mindent. Zsuzsa neked is boldog születésnapot kívánunk utólagosan is. És örvendünk,hogy újra jól vagytok anyukáddal (ha jól értelmeztem,olvastam).
Nehéz napokon vagytok túl, betegségek, bölcsibe szoktatás, de reméljük mindezek már a múlté és jól vagytok. Nem lehet könnyű azért a jövő sem, most hogy dolgozol,de fő, hogy szereted.
Puszilunk Noémi, Kristóf és Ildikó
U.i Hát az az autós, utazós sztori nem semmi. Hogy juthat valakinek ilyen eszébe?! És hogy kaptak szegények egyáltalán levegőt is. Hihetetlen. Miben nőnek fel szegény gyerekek...
Sziasztok! KÖszi a díjat!!! Jó hogy abban a munkakörben dolgozhatsz, ami nagyon tetszik neked! Mázlista! Laura biztosan megszokja majd, hogy kevesebbet látja az anyukáját, a szombati nap pedig nem semmi óraszámra!
VálaszTörlésBiztosan kicsit szokatlan volt ennyi ido utan vissza menni dolgozni en mar csak tudom mivel mar egyszer en is vissza mentem volt dolgozni,a szivem szakadt meg a Szabinaert de ez volt, es azutan mar hamarosan ujra eljohettem a Julia terheseggel.Mostmar remelem itthon maradhatok 2 evig a kicsikkel.Biztosan nem konnyu most ujra annyi ember koze menni sok beteggel lenni es ilyen olyan betegsegeket folszedni es haza vinni.Nagyon szivesen kuldtuk a dijat hisz szerettunk benneteket es ti voltatok az elso kis barataim a babaszoban,emlekszem mennyire orultem mikor eloszor irtatok es utana folyamatosan irtatok nekunk, es sokszor segitettel a babaszobas dolgokba.Azota is kedvenceink vagytok. Sok mindent ateltunk mi mar egyutt a naplokon keresztul.Hisz mar van egy masfel eve hogy olvassuk egymas mindennapjait es nagyon ragaszkodunk hozzatok.A blogunk oldalaba egy szep kepet is keszitettem a Laurarol nem tudom hogy lattad-e a dij melle kapott mindenki egy szep kepet is majd nezd meg ha nem lattad, ha gondolod at is mentheted a kepet a bloggotokba.Puszikalunk Szabina es Julia baba
VálaszTörlésBiztosan nem volt könnyű és egy ideig nem is lesz az. Előbb utóbb bele fogtok jönni a napi rutinba. ;-) (Legalábbis remélem, mert hamarosan mi is követjük a példátokat. :o Talán.)
VálaszTörlésCsak így tovább!!
Puszi!
Sziasztok!
VálaszTörlésBiztos nagyon hiányzik a Laura, de azért jó lehet újra dolgozni. Nehéz lehet, hogy olyan keveset látod.
Puszi
Jó egészséget nektek!
Sziasztok!
VálaszTörlésErős csajok vagytok megoldjátok ezt is, mint mindent mást, azért biztosan nem egyszerű. Kitartást és millió puszi!
Ez nagyon huzos lesz, de majd belerazodtok. Az elso napot maris ugyesen csinaltatok:)
VálaszTörlésKoszonjuk a dijjat, majd kirakjuk.
Debi, Lori es Ruben
Sziasztok!
VálaszTörlésBizony nehéz dolog a bölcsikezdés és a munkába visszaállás is :-(. A munkahelyen nekem az első hónap szinte csak azzal telt, hogy intéztem a papírjaimat, vizsgáztam (szintén tűzvédelmi), meg intéztem a számítógépet és egyéb felszerelést, ami a munkámhoz kell.
Kitartás Nektek, majd beleszoktok! Mi is igyekszünk.
Puszi
Beus és Márk