Na szóval Laura ma 5 órakor kelt, és nem is akart visszaaludni. Szépen ivott kakaót,és kérte,hogy kapcsoljam be a Grincset. 3/4 8-ra beértünk, és persze megint belebújt a fenekembe. Szépen reggeliztek a többiek, Laura csak egy fél szelet kalácsot evett. Aztán mivel sok dolgom volt, és még takarítanom is kellett,gondoltam ott hagyom. Hát lánykám nem úgy godolta. Nem akart elengedni. Ráadásul mielőtt elmentem,az egyik kislány, aki csak 1 éves, jól megtépte a haját, és alig tudtam megvígasztalni. Na szóval el kellett mennem, és úgy kellett lehámozni rólam. Próbáltam nyugodt maradni, és nem sírni előtte. Sikerült is, csak akkor kezdtem el de nagyon zokogni, amikor kimentem a teremből és a Laura nem hallotta. Gyorsan elrendeztem a dolgaimat. Végre sikerült a ruhásszekrényemet rendberaknom. Aztán takarítanom is kellett,merrt a párom szombat délután úgy gondolta,hogy megcsinálja a koyhát. Nagyon örültem neki.:-P Volt itt por. De sszép lett. 11 órakor visszamentem, akkor még kint voltak az udvaron. Nagyon örült nekem. Állítólag fél órán keresztül üvöltött, földhöz vágta magát. Még egy kicsit játszottunk, aztán bementünk. Ebédre krumplifőzelék volt, felét sikerült megennie,utána kaptak banánt és almát, azt mind megette.
Aztán jött az alvás. Felhuzatoltam a paplant, és szépen lefeküdt. Mivel nem volt hajlandó pisilni, azt mondta a gondozónő,hogy tegyünk fel egy pelenkát. A többiek is szépen lefeküdtek, de még nem aludtak.Ez nagyon tetszett a Laurának elkezdett bohóckodni. Kérdeztem a gondozónőt,hogy menjek-e? Azt mondta,hogy igen. Na a Laurának sem kellett több, hihetetlen sírásba kezdett. Még az utcán is hallottam. Viszont most már én nem sírtam. Fél 3-kor mentem vissza, akkor még aludt. Én keltettem, és mentünk a páromért,utána meg a festékboltba.
Én amikor megtudtam,hogy indulni fog bölcsöde, és vissza kell mennem dolgozni, teljesen természetesnek tűnt,hogy bölcsibe fogunk járni. Viszont ma este beszélgettünk a párommal, én annyit mondtam neki,hogy nem gondoltam volna, hogy nekem lesz ennyire megterhelő lelkileg.
Most már csak az a kérdés,hogy holnap mennyi időre hagyjam ott. Mert ha megszokja,hogy mindig visszamegyek,akkor ha dolgozom, és nem megyek,akkor fog sírni. Ha meg délelőtt visszamegyek, és alváshoz hagyom megint ott, akkor meg mégegyszer sírni fog.Azt meg nem akarom.
Na mindegy, majd csak lesz valahogy.
Szegeny anya es Laura lattom siros napotok volt,szerintem egy kis ido utan majd csak beszokik a Laura az mar nagy haladas hogy csak elaludt es te ebreszteted az biztosan jobb volt neki mintha ebredt volna egyedul es nem vagy ott.Szabina es Julia baba
VálaszTörlésSziasztok! Szegénykém, de rossz lehetett mindkettőtöknek! Majdnem én is pityeregtem amikor olvastam, belegondolva, lesz ez majd nálunk is. Oviban!Bölcsi nálunk nincs, s olyan sok a gyerek, hogy csak 3 évesen mehet oviba. Reméljük hamar megszokja, s nem lesz sírás! Kitartás!
VálaszTörlésSzia!Szerintem ha úgy érzed hogy vissza kell menned még megnézni őt akkor menj vissza!Ha úgy érzed,hogy nem akkor ne menj!Én úgy gondolom,hogy nekünk nehezebb,mint nekik,vagyis ők pillanatyilag szenvednek,de ha belemerül a játékba akkor már nem rossz....igaz nagyon nemakarom osztani az észt,mert mi nem estünk át ezen a eseményen,de már rengeteget gondolkodtam rajta.....annyi tapasztalatom van hogy ha megyek suliba szinte egymásután 3-om napot nem vagyok itthon csak du.Reggel mikor kipróbálok osonni,Lara egyből bömből utánam,amikor állunk ki a kocsival hallom a sírását,és majdnem sírok én is!Pedig ő itthon van,és az apjával van!!!Nem értem miért cirkuszol?!Többször hívnak telefonon,de a hangom hallatán sírvafakad Lara,de van hogy mesél hogy épp mit csinálnak!Nagyon nehéz...pszi nektek Milli
VálaszTörlésUtólag is ISTEN ÉLTESSEN NAGYON SOKÁIG!!!!
VálaszTörlésMélyen együttérzek veled,ránk is ez vár,már most tudnék sírni...Kitartás!!!puszi
Nagyon sok boldogsagot kivanunk Lauranak a 2. szuletesnapja alkalmabol (sajnos csak most, mert nem tudtam eddig, hogy elkoltoztetek).
VálaszTörlésNem lehet konnyu ez a bolcsibe szoktatas. Mi csak jovo szeptemberben szeretnenk beiratni Chloet de csak heti par alkalomra. Nekem szerencsem van, hogy a parom itthon tud maradni...Bar annak idejen emlekszem mennyire nehez volt visszamenni dolgozni.
Puszi nektek!
Chloe es J.
csak benéztünk pusza
VálaszTörlés