Na persze

A tegnap estére tervezett írásból nem lett semmi. Dehát ez nem újdonság számomra. Kicsit fura,hogy nem a babaszobán írom a bejegyzést, de amint tegnap is leírtam, meg ahogy mások megjegyzéseit olvastam, nem vagyok egyedül,akinek nem jött be az új forma és "elköltözik" onnan.
Ma is hiába vártam,hogy hívjanak a bölcsödéből, már nagyon ideges vagyok,hogy fölveszik e a Laurát. Nem tudom mi lesz, ha nem???? Szombathelyen már akkor be kell iratni a bölcsibe a gyereket,ha megszületett,mert annyira nincs hely.Legyünk pozitívak. bekerülünk.
Megmondom őszintén, én már nagyon mennék dolgozni. Lehet,hogy elítéltek ezért, de nekem bőven elég volt ez a 2 év. Nekem nem segít senki, nincs nagymama,aki csak úgy elviszi az unokáját. Nem mondom,ha mennünk kell valahová, anyósomra mindig számíthatunk, de itt lakik tőünk 5 percre, de soha nem jön fel hozzánk, mégha a ház előtt jár akkor sem.
Anyukámról nincs sok mondanivalóm, hóanpokig nem látta az unokáját, amikor elvittem hozzá,(gondoltam béküljünk), nem szólt hozzám egy szót sem. Előtte egy héttel volt a Laura névnapja, még egy csokit sem adott neki. Meg se kérdezte,hogy mi van a gyerekkel, miért nincs rajta pelenka, mi történt vele stb... Azóta nem beszéltünk, szomorú,hogy nem kiváncsi az egyetlen unokájára. Én nem haragszom rá, inkább csalódtam benne, és szerintem nincs miről beszélnünk.

A párom sokat dolgozik, ha itthon van, akkor is mindig van valami dolga, türelmetlen a gyerekkel, állandóan kiabál vele, így akkor is rám marad minden. Így azt hiszem érthető,hogy mennék dolgozni. Amióta megszültem, nem voltam sehol,jobban mondva, csak egyszer nemrég, a munkatársam búcsuztatóján. Már nagyon le vagyok amortizálódva agyilag. Szegény Laurával is türelmetlen vagyok, és ő szívja meg az egészet.
De még nem tudom mikor kezdem kivenni a szabadságomat, ami 55 nap,(majdnem 3 hónap), a bölcsitől függ minden. Amúgy már nagyon várnak , és az elején 4 órába megyek vissza.
Mára ennyi, megyek,mert a lányom szétszedi a lakást:-))))